A FEJEM AMIKOR….

Itt az elején gyorsan leszögezem, hogy nem szándékozom profilt váltani, nem fogok mémeket gyártani, ígérem maradok a recepteknél inkább. :)

Ennek több oka is van: Az elmúlt 10 év tapasztalata azt mutatja, hogy ez azért megy valamennyire… :) Tényleg nagyon köszönöm a sok visszajelzést, hatalmas öröm számomra, amikor írjátok, hogy mennyire ízlett egy-egy – a receptem alapján – elkészített sütemény, étel.

Nem tagadom, voltak – és még szerintem lesznek is – olyan időszakok, amikor arra gondoltam, hogy “bezárom a bazárt“. Nem csinálom tovább, sőt, az eddig tartalmakat is letörlöm.

Nem jött az ihlet, nem volt kedvem… Úgy éreztem, hogy nincs már értelme az egésznek, nem volt időm, vagy épp belelépett valaki a lelkivilágomba. “Ellopták”, másolták a recepteket, képeket és sajátként tűntették fel, vagy épp engem vádoltak ilyennel.

Aaahh, szóval tényleg volt itt minden.

De aztán – szerencsére – mindig aludtam rá egyet, kettőt, volt, hogy jóval többet is… És mindig arra jutottam, hogy ez az egész már az életem része. 10 év, vagyis most már 11. Ezt már nevezhetem életem részének. :) És nem akarom “eldobni”.

Megint sikerült jól elkanyarodnom… Basszus, annyit tudok dumálni. Fele ennyire tudnék ilyen jól írni, annak nagyon örülnék :D

Na, de jöjjenek a vicces posztok – true story-k -, nevessünk együtt :)

Ezért ne változtass SOHA egy jól bevált recepten….

Ha kíváncsi vagy az olvasói kommentekre/további vicces konyhai bakikra, akkor KATT IDE!

A halkés esete…

Kiderült, hogy nem vagyok egyedül az ilyesmi bakikkal… IDE KATTINTVA elolvashatod a többiek vicces történetét. Én nagyon jókat nevettem. :) 

Folyt.köv….