Nem hagyhatom szó nélkül…

Nem hagyhatom szó nélkül…

Nem szoktam ilyenekkel foglalkozni, véleményt nyilvánítani, stb. de most úgy éreztem, hogy nem hagyhatom szó nélkül…

Aki régóta követ, olvas, pontosan tudja, látja, látta, hogy MINDIG megjelölöm a forrást, amikor más receptjét készítem el, illetve akkor is, amikor más ötlete alapján készítek valamit… És nemcsak akkor, ha az adott receptet/ötletet interneten láttam, hanem nem egyszer volt, hogy receptes újságokból jött az ötlet, ihlet, akkor az újság címét, számát, illetve a recept beküldőjének a nevét is feltüntettem forrásként! Még akkor is, amikor szinte TELJESEN MÁS lett a végeredmény, tehát annyira átalakítottam az adott receptet, hogy maga az eredeti szerző sem ismert volna rá. Éppen ezért nagyon nagyon bántja az igazságérzetemet, hogy recept/ötlet lopással vádolnak… Még akkor is, ha nem név szerint említ az illető… És most lehet mondani, hogy akkor miért vettem magamra? Miért vettem célzásnak? Miért magyarázkodom? (Hozzáteszem, NEM és NEM magyarázkodom, de nem fogom hagyni, hogy alaptalanul vádoljanak, és úgy érzem, hogy jogom van “megvédeni” magam.) És persze az is meglehet, hogy félreértettem a célzást…. és valójában nem is nekem szólt (gondolom, majd most jön ez a “felvonás”…), csak túl sok a “véletlen” ahhoz, hogy ne vegyem célzásnak.

És igen, van nagyon sok olyan recept is az oldalamon, ahol nincs forrásmegjelölés… Azoknál azért nincs, mert azok NEM más ötlete/receptje alapján születtek, ennek ellenére soha nem állítottam egyik ilyen ételnél/sütinél stb. sem, hogy én találtam fel a spanyol viaszt. Mert igen, lehet, hogy előttem már más is készített olyat, hasonlót, viszont én nem láttam. Nem egyszer volt olyan, hogy nálam még csak gondolatban született meg egy-egy recept, még csak agyaltam rajta, hogy hogy is kellene, lehetne, stb., másnap pedig megláttam közösségi oldalon, újságban vagy akárhol egy szinte ugyanolyan receptet… Akkor ellopták a gondolataimat vajon? : D

És hogy (tényekkel alátámasztott) konkrétum is legyen…. adott egy serpenyős pizza. Az első serpenyős pizzámat 2015. május 2-án készítettem, 4 nappal később került fel a recept a blogra. Nem tudom, hogy hogy lophattam volna ezt (az ötletet) egy 2015. 06. 25-i blogbejegyzésből? (Arról nem beszélve, hogy teljesen más jellegű tésztákról van szó… az enyém gyúrt, a másik egy sűrű palacsinta tészta, de ez “mellékes” ugye…) Kezdek elbizonytalanodni… lehet, hogy nem is nekem szól a célzás? Ép eszű ember ilyennel nem vagdalózik, ugye? (költői kérdés….)

A másik példa… adott egy almafánk. Igen, valóban az én verzióm született később (viszont teljesen más arányokkal, más alapanyagokkal készült. Na jóóóó… az alma és a tojás stimmel, már ami a hozzávalókat illeti…)

És akkor itt elmondom azt is, hogy hogy született ez az almafánk… Ezt csak egy ember tudja rajtam kívül, mégpedig Anyukám, mert ő ott volt velem akkor… Tökre nem tartozik a témához, soha sehol nem beszéltem erről és nem is terveztem. Szóval tavaly, amikor az almafánk készült, lezárult életem egy nagyon hosszú szakasza… ami után enni, inni, aludni nem tudtam nagyon sokáig (nemhogy sütni-főzni-bejegyzést írni… ) A blogon ti ebből nem sokat vettetek észre talán, illetve annyit, hogy nem voltak napi szinten új bejegyzések (mint előtte)… Aztán egyik nap, amikor kicsit jobban éreztem magam, jött az ötlet, hogy készítek valamit az asztalon “pihenő” almákból. Valami egyszerűt, gyorsat, ami vagy sikerül vagy nem, de ha másra nem, legalább arra jó, hogy kicsit kikapcsoljon az agyam. Sikerült. Ennyi. Mázlim volt.

Még annyi, hogy ezen az alapon én is nagyon sokszor “verhetném az asztalt”, mert napi szinten látok az enyémekhez hasonló recepteket, hasonló (sőőőt…. szinte pontosan egyező) hozzávalókból (ööö…. igen, pont a vádaskodónál is…), na de tudom, hogy simán megesik, hogy szinte ugyanazt, ugyanolyat készítünk többen, egy időben, egyszerre…

Számomra ez soha nem egy verseny volt, hanem mindig szívből, hobbiból csináltam, örültem/örülök mások alkotásainak, ötleteinek. Most viszont az is megfordult a fejemben, hogy abbahagyom ezt az egészet… nyilván nem a sütés-főzést, hanem a posztolást, a közzétételt… Mert hiába csinálom becsülettel, szívvel, örömmel… lassan már nem adja meg ezeket az érzéseket. Mert azon kell aggódnom, hogy nehogy hasonlót készítsek, mint más…. (Illetve pontosítok…. egyetlen egy valakiről van szó, tehát rajta kívül soha senki nem vádolt meg ilyennel…)

Ennyit akartam elmondani. Köszönöm, hogy elolvastátok.